Marian Cozma, az MKB-MVM Veszprém 2009 februárjában bestiálisan meggyilkolt kézilabdázója a magyar–román megbékélés különleges eszközévé vált. Tragikus halálának itthoni fogadtatása, a mély gyász megdöbbentette és zsigeri előítéletek átértékelésére késztette a román közvéleményt, s mindebben nem kis érdeme volt a fiát elveszítő édesapa mindenkit mérsékletre intő, méltóságteljes megnyilatkozásainak. Petre Cozma azonban a közelmúltban hangot váltott. Egy ízben kijelentette, reménytelen helyzete miatt arra készül, hogy a bukaresti magyar konzulátus előtt felgyújtsa magát, majd a Blikk napilapnak adott, hétfőn megjelent interjújában arra panaszkodott, ereje végéhez ért, annyi pénze sincs, hogy Magyarországra utazzon, a fia életéről készített film és könyv bevételeiből is csupán kétszázezer forintot kapott. Ezzel enyhén szólva ellentmondásos értesülései miatt kereste meg a Magyar Nemzet Kálomista Gábort, aki kettős minőségben is érintett az ügyben: egyrészt az MKB-MVM Veszprém társelnöke, másrészt az előbb említett film producere.

 

 

– Valóban, így is érzem magam. Vasárnap kaptam egy telefont a Blikk újságírójától, aki azt kérdezte, kívánok-e reagálni Petre Cozma nyilatkozatára. Addig jutottunk, hogy felolvasta az ominózus mondatot, amely szerint én összesen kétszázezer forintot adtam a film bevételeiből, ekkor kértem, hogy itt fejezzük is be a beszélgetést, mert vagy fordítási hiba, vagy egyéb félreértés történt. Másra nem is gondoltam, mert Petre szimbólummá vált számomra az évek során. Már a gyász pillanataiban mérhetetlen bölcsességgel arra intette az embereket, hogy ne álljanak bosszút, pedig a tömeghisztéria erre sarkallta volna. Elképesztő közös élmények értek minket, kezdve onnan, hogy megjelent Veszprémben, a fia ravatalánál, a film magyarországi, majd brüsszeli bemutatójáig, ahol egymás vállára borulva sírtunk. Nekem ikon volt ez az ember, a becsület, a tisztesség mintaképe. Információim szerint utóbb megpróbálta letiltani az interjút, tőlem azt kérdezte, hogy képzelem, hogy ilyen mondatok hagyták el a száját, miközben én vagyok neki Magyarországon az egyik legjobb barátja. Aztán megvettem az újságot, és egy világ omlott össze bennem. Ez az érzés csak fokozódott, amikor az interneten láttam, hogyan készült a beszélgetés. Mindenkinek tanácsolom, nézze meg.

 

– Nem akarok számháborúba belemenni, de ennél nagyságrendekkel több pénzről van szó. Minden fillérről pontos elszámolást készítettünk, amit abban a videóban Helmeczy úr számon kér rajtam, annak mi pontosan eleget tettünk. Petre Cozmának tudnia kell, mekkora támogatást kapott a veszprémi klubtól és tőlem, még akkor is, ha egyszer, amikor átadtam neki egy jelentősebb összeget, meglepő módon utóbb azt mondta, azt hitte, az a magyar– román válogatott futballmérkőzés jegybevételének része volt. Bizonyára csupán balszerencsés egybeesés, hogy ekkor Helmeczy úr a labdarúgó-szövetségben töltött be pozíciót.

 

– Így van, a Cozma családnak 5000 eurót utaltunk át. Százmilliókat soha nem ígértünk, nagyon sajnálom, hogy Petre arra az öszszegre sem emlékszik, amelyet dokumentáltan kapott. Teljesen elbizonytalanodtam, még mindig minden pillanatban azt várom, hogy felhívjon, és megpróbálja megmagyarázni, mi ez az egész, de ez eddig nem történt meg. Marian emlékét kegyelettel őrizzük, szobrot emeltünk neki, de nem tudom, mit szeretne még tőlünk Petre. Se a klub, se az állam nem vállalhat teljes anyagi felelősséget a gyilkosok által okozott tragédiáért, nem tudom, de nem is akarom Marian halálát forintokra váltani.

 

– Ugyan, ezek eltúlzott, eltorzított számok. De nehogy bárki azt higgye, hogy irigylem ezt a pénzt, én örülnék a legjobban, ha ehhez hozzájutna és ettől megnyugodna Petre lelke.

 

– Nekem is furcsa volt átélni, ami 2009-ben történt. Előtte is többször játszottunk Bukarestben, és mindig szinte tapintható gyűlölet vett körül bennünket. Ezért a temetés kapcsán is komoly vita alakult ki arról, mi várhat a játékosainkra azután, hogy egy román sportembert megöltek Magyarországon. Ehhez képest valósággal letaglózott minket az a szeretet, amellyel fogadtak. Azt hittem, eljött a történelmi pillanat, de aztán elmúlt. Mostantól, hogy Petrének új barátai vannak, már nem a mi felelősségünk, mi történik. Helmeczy úr számoljon el a maga lelkiismeretével, azzal, hogy milyen reményekkel kecsegtette a Cozma családot. Hiába igyekszik erről elterelni a figyelmet, Petre egyszer rá fog jönni, hogy mire használták, hogy kibe mart bele. Ezzel az interjúval ebből a történetből én kiszálltam. Úgy látom, Petrének már nincs szüksége rám, hagyom, hadd élje az életét, én is élném az enyémet.

 

– Amikor először eljutott hozzánk a hír, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek Cozmáék, azonnal megszületett a döntés, hogy segítünk. Még nem tudtuk, milyen formában, de mindenképpen jelezni akartuk: barátok maradtunk, soha nem felejtjük el őket. A csapat is az első pillanattól kezdve partner volt, pedig február 7-én, tehát előző este SEHA-liga-mérkőzést játszik Újvidéken, úgyhogy a 8-i időpont még kérdéses. De ezt a problémát már nem én fogom megoldani, mert közöltem a klub elnökségével, hogy a továbbiakban nem kívánok részt venni a szervezésben. Ne rajtam, az én személyes érzelmeimen múljon ennek a mérkőzésnek a sikere. Ahogyan már mondtam, korábban sokat sírtam együtt Petrével. Most is sírok, csak már egyedül.

 

---

Marian Cozma édesapja tegnap levelet juttatott el a médiának. Ebben a következőképpen fogalmazott. 

 

„Nagy tévedés történt, amikor arról a pénzről kérdeztek, amit a fiam filmjének rendezőjétől kaptam. Gondolhatják, hogy azóta eltelt hat év, és az összeg, ami eszembe jutott, az volt, amiről ma az újságok írnak, mert azt pont akkor kaptam, amikor a film premierje volt, de azt nem mondtam, hogy ez volt az egyedüli összeg, amit a rendezőtől kaptam. De az interjú adásának pillanatában ez az összeg jutott eszembe. Azért keveredtek össze a dolgok, mert akkor kaptam meg még különböző összegeket, ami a fiam fizetése volt, és amire ő még életében jogosult volt. De ettől kezdve, odáig, ahova most jutott a dolog, nagyon hosszú volt az út. Nem volt szándékomban megbántani senkit, főleg nem Kálomista Gábort, én soha nem kértem semmit senkitől, csak igazságot szeretnék a fiam emlékére. Mától kezdve nem fogok senkivel beszélni a tárgyalásról és mindarról, ami hozzá tartozik, kivéve a magam és a családom ügyvédjét, aki mindig mellettünk állt. Nagyon csalódott vagyok, hogy a dolgok idáig jutottak, így ha mégis lesz mérkőzés, akkor én azon nem fogok megjelenni.

 

Nagy tisztelettel: Cozma Petre”

 

 

---

 

Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/a-cozma-gyilkossag-forintositasa-1267601

Fotó: Hegedűs Márta (Magyar Nemzet)