2024-08-06 19:55

A felkészülés első hetében vezetőedzőnkkel beszélgettünk. Kíváncsiak voltunk mi a véleménye a bajnokság erejéről, a csapatban betöltött szerepekről, a munkájához tartozó nyomásról és persze kíváncsiak voltunk rá, mint emberre is. Ismerjétek meg Xavier Pascualt, íme a vele készült interjú.

Kapusként, majd kapusedzőként kezdted Barcelonában, ez egy ösztön, egy intuíció volt benned, hogy vezetőedző leszel vagy egyszerűen az élet terelt erre a pályára?

Kapusedzőként kezdtem a Barcelonában, de igazából a kezdetektől fogva edző is voltam az utánpótlásnál. Mindig is éreztem magamban ezt a fajta törekvést, elhivatottságot az edzősködés iránt, de azt nem tudtam, hogy hova fog ez kifutni. Az igazság az, hogy szeretem ezt a munkát, szeretek edzeni, fiatal vagy felnőtt csapatokat, szinte teljesen mindegy.

Az ellenfél vezetőedzőjeként sok nagy csatát éltél meg itt Veszprémben. Gondoljunk itt elsőként a Barcelonára, de a Bukaresttel is jártál a Veszprém Arénában, kétszer is. Hogy láttad akkor a Veszprémet, a klubot, a csapatot?

Nos, ha kézilabdáról beszélünk, mindig ott lebeg 4-5, a sportágat meghatározó klubcsapat neve a szemünk előtt és ebből az egyik a Veszprém, ez teljesen biztos. Amikor én itt jártam a csapataimmal, egytől egyig fantasztikus meccsek voltak, nekünk és a Veszprémnek is. Mindig óriási hangulat várt bennünket és ez az, amire vágyom ittlétem alatt is. Szeretném látni, ezt a különleges kapcsolatot a szurkolók és csapat között, ez nagyon fontos számomra.

Persze, ez nem könnyű, hiszen ehhez a pályára kell vinnünk az elképzelésünket és érvényesíteni az akaratunkat. A fő célom azonban az, hogy a szurkolók boldogok és elégedettek legyenek a csapat teljesítményével, hiszen értük játszunk, értük dolgozunk.

Ezek most még persze csak szavak, elképzelések, de meglátjuk. Tudom, hogy a veszprémi szurkolók nagyon hangosak és nagy nyomást tudnak helyezni az ellenfélre, ez fantasztikus, szükséges dolog a győzelemhez, kár, hogy önmagában nem elég.

Mit gondolsz a nyomásról? A hivatásodban ez elkerülhetetlen, enélkül talán nincs is siker. Hogy használod, hogy fordítod a javadra a nagy nyomást a munkádban?

Azt gondolom, hogy vezetőedzőként a legfontosabb dolog, hogy türelmesen álljanak hozzád és így nyugodtan tudd végezni a dolgod, de én a kézilabdával kelek, fekszem, ezt csinálom nap, mint nap, edzés, meccs vagy felkészülés…teljesen mindegy.

Tudom, hogy mindenki nyerni akar. Ez a sport. Nyilvánvalóan az ellenfél edzője, a másik csapat ugyanúgy. Nézzük meg az olimpiát, gondolta volna bárki, hogy a franciák otthon nem állnak továbbjutásra egy meccsel a csoport vége előtt? Senki. Mi történt? Semmi, ez a sport.

Egy szezon alatt rengeteg dolog történik. Sérülés, büntetés vagy egyéb problémák. Pillanatok, amikor a csapatnak jobban megy vagy rosszabbul. A legfontosabb azonban egy edzőnek, hogy megtalálja, kialakítsa a saját játékát és bízzon magában, bízzon a csapatában. Ez az, amit én csinálok, mindig csak azon gondolkozom, amire képes vagyok a csapatommal, fejlesztem folyamatosan a játékunkat és végzem a dolgom.

Az előző szezonban Nagy László felhívott, hogy legyél a Veszprém edzője… mit gondoltál ekkor? Mik voltak az első reakcióid?

Amikor Laci felhívott, mondtam neki, hogy nyitott vagyok a tárgyalásra, de mindig próbálok tisztelettel lenni mindenki felé, így az első az volt, hogy az én helyzetemet korrektül rendezzük. Nagy volt az esély arra, hogy jövök, de az is, hogy maradok a klubnál, ahol 3 évet töltöttem. Sokat tettek értem ez idő alatt Bukarestben, éppen ezért becsületes akartam lenni mindenkivel. Laci is megértette ezt és így el tudtuk rendezni a dolgot korrekt módon. Mondtam a játékosaimnak ott, hogy valószínűleg megyek Veszprémbe, de szeretnék segíteni, hogy folytatni tudjátok az utat, amit megkezdtünk. Nagyszerű pillanat volt, mikor mindent sikerült fixálni és nagy büszkeséget éreztem, hogy a világ egyik legjobb klubjának vezetőedzője lettem.

Mit gondolsz a magyar bajnokságról és a magyar kézilabdáról? Elég erős a bajnokság ahhoz, hogy jó alap legyen a nemzetközi kihívásokhoz?

Ez egy nagyon érdekes kérdés és a legtöbb országban felmerül hiszen, Romániában, Spanyolországban szintén téma. Minden ország ugyanaz ilyen szempontból. Talán csak a Bundesliga és a francia bajnokság, akik egy lépéssel a többiek előtt járnak, de ott sem minden csapat. A kérdés az, hogy lehetséges-e háromnaponta ki-ki meccset játszani top csapatok ellen úgy, hogy a szezon végére rendben érkezzen meg a csapat; motiváltan, egészségesen stb.

Azt gondolom, hogy a soron következő meccsre mi sosem érkezünk felkészületlenül, mindig 100%-osan feltérképezzük az ellenfelet. Egyedül csak az előszezon más nálam, mert ott az ellenfél helyett inkább a saját játékunkkal foglalkozunk és azzal, amit gyakoroltunk edzésen. Nem számít kivel játszunk, mi az eredmény… de, természetesen az első tétmeccsnél ez megváltozik. Ez az én filozófiám ebben a kérdésben.

A kézilabdaszakértők sokat beszélgetnek erről … a Barca egy igazi top csapat, mégis egy ideje a spanyol bajnokság nem a legerősebb, a Bundesliga csapatok szinte pár naponta rangadókat játszanak… milyen reláció van szerinted az erős bajnokság és a sikeres Bl-szereplés között? 

Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy mindenki azzal foglalkozik, mit csinál a másik csapat, de azzal nem, amit nekik kellene csinálniuk. Minden erről szól, mi történik ott, mit tudunk úgy csinálni vagy mi az, amink nincs, esetleg kit kellene igazolni.

Például, azt gondoljuk, hogy a Barca pihenten és felkészülten megy minden Bl-meccsre, mert a bajnokság könnyebb. A német csapatok meg fáradtan, mert minden meccsen TOP csapatok ellen játszanak, szóval „tűzben vannak” tartva.

Ez amúgy azért nagyon érdekes, mert ha veszítesz, akkor mindig előkerül ez a téma, ha nyersz, mindegy milyen erősségű a bajnokság.

Azt gondolom, hogy a magyar egy nagyon jó és erős liga. Van egy top csapat a Veszprém mellett, a Szeged, de utána sorban a Tatabánya, a Ferencváros, a Csurgó. Bizony, nem adják ingyen a győzelmeket. Ha egy TOP csapatban játszol, néha ez egy probléma is lehet, mert mindenki azt gondolja, hogy még a kezdősípszó előtt megnyerjük a meccseket.

Az előző szezonban a médiában mindenki arról beszélt, hogy a Veszprémé az egyik legjobb keret, aztán a Final4-ban megfigyelhettük a nagy lövőerővel rendelkező csapatokat, akik mind 2-3 olyan játékossal bírnak, akik 10-11 méterről is olyan természetességgel lőnek gólt, mintha csak egy ziccert vállalnának el… Hogy tudunk fejlődni minden játékelemben?

Azt gondolom, hogy nagyszerű játékosaink vannak. Egyszerűen meg kell találnunk az utat, hogyan tudunk előnyt kovácsolni a jelenlegi keret adottságaiból. Van nagy lövőnk, aki 11-ről is veszélyes, vannak játékosaink, akik eredményesen tudnak passzolni a beállónak, ott van nekünk Nedim, Agus, Luka. Egy-egy ellenihez is megvagyunk… Mindenünk megvan, különböző típusú játékosaink, akik hozzá tudnak tenni a játékhoz, attól függ mi a szituáció, ki az ellenfél. Egyszer ez a játékos a kulcs, másszor a másik tud segíteni. Számomra azért ez a legjobb csapat a világon, mert ez az enyém.

Mit gondolsz a játékosok egyéni fejlesztéséről, esetleg az önbizalmuk felépítéséről? Az előző szezonban talán maradt bennünk ebben a tekintetben.

A legelső és legfontosabb, -amit hangsúlyozni akarok mindenki számára- hogy ez egy csapatsport és mindenkinek van szerepe. Van, aki lövő, van, aki bejátszik a beállónak, aki szervezi a támadásunkat, aki egy-egyezik, aki vezeti a védekezést … stb. De ez nem az egyéni képességeken múlik, az egyéni képességek a csapatnak kellenek. Maradjunk annyiban, hogy minden szituációt kezelni fogunk.

Ki Xavier Pascual a kézilabdán kívül? Van hobbid? Hogy lazítasz? Vagy minden-minden a kézilabdáról szól az életedben?

Az életem a kézilabda, ez nem is kérdés. De persze nekem is szükségem van szabadidőre, lazításra, ami számomra az, hogy otthon legyek a feleségemmel, a családommal. Ez a legfontosabb, szükségem van néha egy kis szünetre, mert tombol bennem a versenyszellem, meg akarok nyerni mindent, minden meccset. Minden szimpla edzésen is 100%-ot akarok, de néha ez nem lehetséges.

Amikor hazaérsz szükséged van valakire, aki figyel rád, talán lenyugtat kicsit és a holnap már könnyebb lesz a segítségével. A holnap már egy új nap szokták mondani… Az egyensúly fontos számomra. Imádom a kézilabdát, ez a szenvedélyem, a munkám, minden egyes nap ezen dolgozom, gondolkozom, a nap minden percében. Ha van időm szívesen látogatok meccseket is legyen az felnőtt vagy ifi, nem számít. A kézilabda számomra nem munka, hanem szenvedély.

Mi a legnagyobb siker számodra?

A legnagyobb siker számomra… ha boldog vagyok. Ez a legfőbb, a boldogság. Nagyszerű életem és sok barátom van, ettől boldog vagyok, ez a legfontosabb és persze az egészség.

#RedUnited #HandballCity #StrongerTogether

MEGOSZTÁS