2022-01-26 19:11

Csapatunk szeptemberi, Barca elleni győztes BL-mérkőzésén klubunk vendégül látta a Detroit Handball Club elnökét, Joseph Williamset. A látogatás olyan jól sikerült, hogy Joe idén januárban visszatért, és ezúttal vele tartott Devin Gardner, a New England Patriots és a Pittsburgh Steelers korábbi irányítója, illetve Dale Farrow-Harris, a DHC korábbi játékosa, aki éppen Portugáliában járt próbajátékon. Ezúttal Devinnel és Dale-lel beszélgettünk sportkarrierükről, első edzésükről a Telekom Veszprémmel, illetve a kézilabdázás helyzetéről az Egyesült Államokban. 

− Pár napja már itt vagytok Magyarországon, milyenek az első benyomásaitok?

Devin Gardner: − Nagyon szép hely Veszprém. Amikor pár napja megérkeztünk kocsival, kicsit olyan érzésem volt, mint a Rocky IV. részében, amikor a havas tájon készül az Ivan Drago elleni meccsre. Budapest is nagyon tetszett.

Dale Farrow-Harris: − Én a többieknél kicsit később, némi kerülővel érkeztem ide, de az eddigi benyomásaim abszolút pozitívak.

− Már túl vagytok az első edzésen a csapattal, hogy „ízlett” a közös tréning?

D. G.: − Fantasztikus volt. Mindig érdekes élmény bepillantást nyerni egy másik sportág kulisszái mögé, főleg, hogy a világ legjobbjait láthattam testközelből.

D. F. H.: − Az edzőm többek közt a Telekom Veszprém játékosait ajánlotta figyelmembe, hogy az ő játékukat érdemes tanulmányozni, nézegettem is a meccseket, igyekeztem tanulni tőlük, és most itt lehetek közöttünk, ez csodálatos. Öröm testközelből látni, hogy milyen gyorsan járatják a labdát, hogy milyen passzsávokat vesznek észre, és közben rendkívül közvetlen, barátságos srácok.

− Ki tette rátok a legmélyebb benyomást?

D. G.: − Tényleg mindannyian nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, rengeteg jótanácsot adtak, hogy mit, hogyan érdemes csinálni. Nem tudok választani, nem lenne fair.

D. F. H.: − Abszolút egyetértek Devinnel, ugyanakkor be kell vallanom, hogy nekem mindig is Petar Nenadic volt az egyik kedvenc játékosom. Közelről látni őt a pályán, a higgadtságát, a játékintelligenciáját, hatalmas élmény volt.



− Meséljetek egy kicsit magatokról azoknak, akik esetleg nem ismernek benneteket!

D. G.: − Én hat éves korom óta amerikai focizom, a michigani egyetem csapatában játszottam, majd megfordultam a New England Patriotsnál, illetve a Pittsburgh Steelersnél is. Később Japánban és Kanadában is kipróbálhattam magam. Jelenleg a Foxnál dolgozom szakértőként az egyetemi amerikai futball bajnokság, illetve a Detroit Pistons kosárlabdacsapatának mérkőzésein.

D. F. H.: − Én fiatalkoromban fociztam (európai foci – a szerk.), az egyetemen ismerkedtem meg a kézilabdával, és azonnal magával ragadott.

− Egyelőre nem túl ismert a kézilabda az USA-ban. Te hogy találtál rá?

D. F. H.: − Az egyetemen volt egy sportágválasztó rendezvény, és ott „csaptak le” rám a kézilabdás standnál. Elhívtak egy edzésre, kipróbáltam magam, és azóta is tart a szerelem. Tudatosabb sportolóvá váltam, sokat tanultam, például hogy a sport nem feltétlenül csak arról szól, hogy találkozol a barátaiddal és jól szórakozol.

D. G.: − Én egy detroiti sportcsatorna, a Bally Sports egyik műsorának vendégeként találkoztam először a kézilabdával, illetve a Detroit Handball Club csapatával. Később Joe, a klub elnöke megkeresett, hogy lenne-e kedvem kipróbálni a sportágat, illetve ellátogatni Veszprémbe, a világ egyik legjobb csapatának otthonába.

− Hazatérve az Egyesült Államokba mit mondanátok a fiataloknak, miért válasszák a kézilabdát?

D. G.: − Szerintem minden kissrácnak, aki irányítót játszik amerikai fociban, ergo tud passzolni és futni is, ki kellene próbálnia ezt a sportágat. Sok quarterbacket ismerek, egészen kicsi gyerekektől kezdve egyetemistákig. Mindannyian az NFL-ben szeretnének játszani, de ez tényleg csak a legtehetségesebbeknek, illetve a legszerencsésebbeknek adatik meg. Akiknek esetleg nem jön össze, nekik szívesen ajánlom figyelmükbe ezt a sportágat, amiről valószínűleg még nem is hallottak. 

D. F. H.: − Az is a kézilabda mellett szól, hogy nagyon fizikális sportág. Én korábban fociztam, kifejezetten agresszív játékosnak számítottam, élveztem a párharcokat, de ezt nem mindig értékelték. A kézilabdában viszont kimondott előny, ha valaki így felvállalja ezeket az összecsapásokat. A kézilabda remek elegye a különböző képességeknek: kell gyorsaság, fejben és fizikailag egyaránt, megfelelő technika, fizikai erő, és még sorolhatnám. A kézilabdát játszani és nézni is nagyon izgalmas.

MEGOSZTÁS