2025-08-24 19:00

Mielőtt a nyáron Veszprémbe költözött, öt évet töltött a francia bajnokságban új balátlövőnk, Ahmed Hesham, akit hat éve az egyiptomi kézilabda jövőjének kiáltottak ki. Beszélgettünk vele az ezzel járó nyomásról, a kontinensváltás nehézségeiről, hazája kézilabdájának ugrásszerű fejlődésének okairól, és persze Xavier Pascualról, akinek mindenről pontos elképzelése és kész terve van.

2020-ban, húszévesen érkeztél Európába, Franciaországba. Nehéz volt a váltás?

Az első perctől fogva az volt, de mivel már fiatalon is az volt az álmom, hogy Európában kézilabdázzak, készen álltam erre a lépésre. Bevallom, sokkolt az új kultúra, a nyelv és minden más, ami körülvett, de főleg az, hogy hátrahagytam a családomat, a barátaimat, az otthonomat, ami Egyiptomban nem megszokott egy fiataltól. Időbe telt, míg megszerettem, aztán jött a koronavírus-járvány, és sokat voltam a négy fal között, de a kezdeti bonyodalmak után hozzászoktam mindenhez, és egyre jobban éreztem magam. Időbe telt, de olyan lett, mint az otthonom.

Öt évet töltöttél a francia bajnokságban. Miben fejlődött leginkább a játékod?

Minden év más volt, mint az előző. Az elején, Nimes-ben még csak ismerkedtem a bajnoksággal, próbáltam minden percet kihasználni, amit a pályán töltöttem. A második évben már több időt kaptam, jobban is játszottam, ami megkönnyítette a dolgom, magabiztosabb lettem. A harmadik évbet sérülés miatt kihagytam, majd amikor visszatértem, az utolsó évemben húzóember lettem, és nagyon ösztönzött, hogy jobbá tegyem a csapatot. Amikor 2023-ban Montpellier-be igazoltam, már sokkal könnyebb dolgom volt, folyékonyan beszéltem franciául, jól ismertem a kultúrát, így könnyebb volt beilleszkedni, és összebarátkozni az új csapattársaimmal.

A szereped is teljesen más volt, mint Nimes-ben?

Magasabban jegyzett játékosként érkeztem Montpellier-be, ahol hasonló vezető szerepet szántak nekem, mint Nimes-ben, így több felelősséget kellett vállalnom. Az én játékstílusom addig a támadáson alapult, de mivel az új klubomban többet kellett futni, be kellett állnom a sorba, és fejlesztenem kellett a gyorsaságomat, az állóképességemet, majd a védekezésemet is, hogy teljes értékű játékos legyek. Az utolsó idényemben történelmi szezont zártunk, megnyertük a francia kupát, másodikak lettünk az Európa Ligában és harmadikok a francia bajnokságban. Azt hiszem, ez volt az eddigi legjobb szezonom, és az egyik legjobb emlékem. Jó volt átélni azt a folyamatot, hogy minden évben fejlődtem, jobb lettem, tanultam valamit magamról, és igyekeztem a magam javára fordítani, hogy minél jobb játékos legyek.

Milyenek az első benyomásaid itt, Veszprémben?

Bevallom, kezdetben kicsit tartottam attól, hogy Veszprém kis város, és talán túl csendes lesz, de amikor idejöttem, láttam, hogy tele van élettel! Talán nem olyan nagy, mint Kairó vagy Montpellier, de mozgalmas és nagyszerű a hangulata. De ami a legjobban tetszik, az a kézilabda színvonala, és ahogyan az emberek itt kezelik ezt a sportágat. Ez már egy magasabb szint, egy újabb lépés felfelé a karrieremben, aminek meg kell felelnem, már az edzéseken is.

Mit tudsz erről a klubról?

Alapból igaz rám, hogy játszom a kézilabdát, és viszonylag keveset olvasok róla, de az az igazság, hogy futottam egy kört, és több embert is megkérdeztem, amikor ide igazoltam. Mindenekelőtt persze Yahya Omart, aki öt évig játszott itt, jól ismeri a klubot, és adott egy rövid összegzést róla. Csak szuperlatívuszokban beszélt Veszprémből, azt tanácsolta, ha magasabb szintre akarok lépni kézilabdázóként, akkor mindenképpen ide kell igazolnom. Azt is mondta, hogy a csapat szurkolói szinte megőrülnek a kézilabdáért, nekem ez is fontos volt. Mondjuk ezt ellenfélként már átéltem személyesen is, két éve játszottam a Veszprém Arénában a Montpellier-vel.

Milyen együtt dolgozni a világ egyik legjobb edzőjével, Xavier Pascuallal?

Még ismerkedem vele, fedezem fel, de nap mint nap beszélgetünk egymással, hogy minél többet megtudjunk a másikról. Amit a legjobban szeretek benne, az a versenyszellem, hogy mindig van célja, amit el akar érni, és nem érdekli, ki áll előtte. Pontosan tudja, mit szeretne tőled, amit úgy is kell megcsinálnod, ahogy kéri, ez pedig arra ösztönöz minket, hogy jobbak és jobbak legyünk. Sosincs olyan, hogy »csak úgy« edzünk egyet, Pasqui mindig az utolsó pillanatig hajt minket, és pontosan ez az, amire szükségünk van, hogy elérjük a céljainkat.

Védőként vagy támadóként tartod magad hasznosabbnak?

Támadóként, gólszerzésben vagyok a legjobb, a fő tehetségem az ösztönös lövőkészség, ami ötéves korom óta megvan, de ahhoz, hogy teljes értékű játékos legyek, a világ egyik legjobbja, mindenre szükségem lesz. Folyamatosan fejlesztenem kell a védekezésemet ahhoz, hogy ne csak nagyon jó támadó, hanem nagyon jó védő is legyek, és minél több időt töltsek a pályán.

Egyiptommal megnyertétek a 2019-es ifjúsági világbajnokságot, melyen a legjobb játékosnak választottak, és az egyiptomi kézilabda jövőjének neveztek. Nem volt ez nagy nyomás egy fiatal srácnak?

Nagyon jó tulajdonságom, és hálás is vagyok érte, hogy amikor kezembe kerül a labda, elfelejtek mindent, megszűnik a külvilág. Ezért aztán jól viselem a nyomást, és bátrabban vállalok kockázatot. Soha nem gondolok arra, mások mit gondolnak rólam, a jót megköszönöm, a rosszat meg se hallom, vagy ha igen, akkor könnyen elfelejtem.

Az egyiptomi kézilabda sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Mi történt Egyiptomban?

Ennek két fontos oszlopa van. Mára egyre többen játszanak Európában, ami korábban nem volt túl gyakori, egy egyiptomi játékos ritkán hagyta el az országot és a családját. Mostanra ez megváltozott, nyitottabbá és könnyebbé vált. Amikor fiatalon kézilabdázni kezdtem, csak néhányan játszottak külföldön, ma pedig körülbelül tizenöten, és ha van ennyi játékosod, akik nagyon magas szinten játszanak, azok új szintre fogják emelni a nemzeti csapatot. A másik, hogy mindig is jó edzőink voltak a válogatott élén, Roberto García Parrondo, David Davis, Juan Carlos Pastor és most Xavier Pascual, a kézilabda legnagyobb mesterei. A legjobbaktól tanultuk meg a spanyol rendszert, és minden alkalommal, amikor új kapitányunk van, új dolgokat hoz magával, ami egyre jobbá teszi az egyiptomi válogatottat.

Mi motivált leginkább, hogy a Veszprémbe igazolj?

Leginkább az, hogy a Bajnokok Ligájában játszhassak, illetve ne csak játszhassak, hanem legyen esélyem meg is nyerni, márpedig a Veszprémmel erre mindig van esély. Ez a klub még sosem nyerte meg ezt a trófeát, én pedig többek között azért is jöttem ide, mert szeretném, hogy ez megváltozzon. Előző klubom, a Montpellier remek csapat, imádom őket, de minden tiszteletem mellett, a játékoskeret erejétől kezdve a körülményekig a Veszprém már egy másik szint. És 25 évesen pontosan erre van szükségem.

MEGOSZTÁS