- Én még a volt Szovjetunió szibériai területén születtem, Cseljabinszkban. Olyan ötemeletes panelházban laktunk, amilyet itt Magyarországon is sokszor látok. A szüleim gyerekkoromban elváltak, édesanyámmal maradtam. Telente nálunk mínusz 35-40 fok is volt, de nem éreztem annyira hidegnek, mint itt, mert ott sütött a nap, és nem fújt a szél. Amikor gyerek voltam rengeteg hóembert építettünk, az jó muri volt.

A szülővárosomban sok téli sport van, síelés, jégkorong stb., szóval sok választási lehetőség volt. Amikor pici voltam, atlétikáztam három hónapot, majd később jégkorongoztam. Utána volt részem egy kis síelésben, majd voltam focizni is, de leginkább válogatón vettem részt, csapatban nem szerepeltem. Cseljabinszk egy igen nagy város, másfél millió ember lakik ott. Édesanyám nem igazán engedett el egyedül a város másik végére, de szerencsére, mi közel laktunk a sportiskolához. Ott a kézilabdát szemeltem ki magamnak, hiszen az akkori Szovjetunió nagyon sikeres volt ebben a sportágban. A szovjet bajnokság nagyon kemény volt.

Szóval a szülővárosomban volt egy csapat, a Poljot Cseljabinszk, és volt ott egy fiatal, 23-25 éves edző, aki akkor kezdett el edzősködni. Bejött az iskolába a sportórára, és kiválasztotta a magas gyerekeket, elkezdett velünk foglalkozni. Az volt a szerencsém, hogy a kézilabda csarnok csak 15 percre volt a lakásunktól, így anyukám azt mondta, hogy nyugodtan mehetek oda edzésre. Egy héten három edzésem volt, utána jöhetett a profi kézilabda…. Vannak gyönyörű emlékeim a gyerekkoromból, de például ruhát nagyon nehéz volt abban az időben a mi városunkban vásárolni. Cipőből a 46-os méretűt sehol sem lehetett kapni. Moszkvában persze már jobb volt a helyzet, de nálunk, abban a bányavárosban nem.

 

- Édesapám nem. Édesanyám kosárlabdázott, de csak ott amolyan megyei szinten.

 

- Tizenhét évesen mentem Moszkvába. Az első három év a volt a legjobb! Ott egy kollégiumban laktam, három vagy öt ember volt egy szobában, szóval jó buli volt (itt hangosan felnevetett az emlékeken a vallatott..a szerk.). Bányamérnöknek tanultam, aztán, amikor már a kézilabdázásból éltem, kiköltöztem a kollégiumból és béreltem egy lakást. De azokat az éveket sohasem felejtem el, nagyon jók voltak! Azt azonban tudni kell, hogy Moszkvában nagyon nehéz az élet, nagyon veszélyes. Sok sznob hely van, sok drog, nagyon kell vigyázni. Én délelőtt és délután edzettem, mellette persze tanultam is egy kicsit. Természetesen voltak bulik is, de azt hiszem ez normális fiatal korban. Később estin elvégeztem még egy iskolát, sporttanár lettem, így két diplomám van.

 

 

 

- Igor Zubjuk fia a csapattársam volt. Egyszer szólt, hogy az édesapja szeretne velem telefonon beszélni, hívjam fel. Nekünk akkoriban nagy álmunk volt, hogy külföldre menjünk játszani. Ekkor én 25 éves voltam, és ugye 28 évesen kerültem Veszprémbe, tehát három év ott csak úgy elrepült. Szerződésem volt Moszkvában, Maksimov volt az edzőm, a Csehovszki Medvegyiben játszottam, valami miatt nem engedett el. Aztán kicsit később voltunk Franciaországban egy tornán, ott megint mondta Igor Zubjuk, hogy jöjjek. Már éreztem, hogy szükségem van a váltásra, plusz ugye ott volt az akkor még Fotex néven ismert sztárcsapat hívása. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó lehetőségem arra, hogy külföldre szerződjek. Arra gondoltam, hogy itt leszek majd három vagy négy évig, utána majd továbbállok. De amikor jól érzed magad egy helyen, akkor miért is mennél máshová?? Nekem itt nagyon jó, én most is szívesen maradnék még…

 

- Igen, voltam itt próbajátékon is, egy hetet, januárban. Zovko nagyon kemény edzéseket tartott, ráadásul folyton a támadást gyakoroltatta velünk. Zubjuk ott volt mellettem, és kértem, hogy szóljon már Zovkonak, én nem támadó vagyok, nekem nem kell negyven bukfencet végigcsinálnom, inkább a védekezést gyakoroljuk (ismét erős mosolygás.. a szerk..). Az az egy hét érdekes volt, hisz az első három napon nyoma sem volt a védekezésnek, csak támadás, lerohanás, indítás. Aztán május elején kötöttem meg a szerződésemet a Veszprémmel.

 

- Mi a véleményed Maksimovról?

- A régi orosz iskola edzője, nagyon kemény. Mi például voltunk nyári táborban vele, az másfél hónap volt. Minden nap három edzés volt. Az itteni alapozásunk ahhoz képest…….. nem mondom, hogy könnyű, inkább úgy fejezném ki magam, hogy Moszkvában volt nagyon durva. Állandóan a kondi terem, futás, sprint, de az egészben a legrosszabb mégiscsak az volt, hogy másfél hónapot a családod nélkül kellett lenned. Ráadásul még csak nem is városban voltunk, hanem pici szállodákban, ahol focipálya, konditerem és uszoda volt csak, no meg egy bár. Itt éltél az alapozás alatt. Emberileg is érdekes személyiség volt, ugyanis amikor én fiatal voltam, nem volt demokrácia a csapaton belül. Ő volt a főnök, ha valami nem tetszett, akkor viszontlátásra. Most már más a helyzet, normalizálódtak a viszonyok.

 

- Legutóbb pont vártuk a kisbabánkat, amikor a válogatottal kellett volna szerepelnem. Megbeszéltem a szövetségi kapitánnyal, hogy otthon maradhatok. Most nem hívtak, de ha szükség van a játékomra, a segítségemre akkor természetesen ott leszek.

 

 

- Persze, volt máshonnan is ajánlatom annak idején, de Veszprémből volt a legkonkrétabb. Plusz, a veszprémi volt a kérőim közül a legjobb csapat. Ráadásul Igor Zubjuk sokat mesélt nekem a városról, a helyről, és úgy éreztem, a részese szeretnék ennek lenni. Tudtam, hogy a magyar bajnokság csak három jó csapatból áll (Veszprém-Szeged-Dunaferr), de a Bajnokok Ligájában stabil résztvevő a csapat, és ez nagyon fontos volt számomra. Ráadásul jóval kevesebbet is kell utazni az országon belül…

 

- Sokkal erősebb volt annak idején. Most csak egy csapat van, hasonló a helyzet, mint itt.

 

- Annyira nem. Csipurin volt a másik beállósunk, ő nem igazán tudott védekezni, viszont támadásban nagyon jó volt. Mondta az edzőm, hogy nekem az lenne a feladatom, hogy védekezzek, én rábólintottam, és ez így maradt. A különbség az, hogy Maksimov mellett a védekezés után fel kellett futnom a támadáshoz, a lerohanásban is részt kellett vennem, és csak utána mentem cserélni. Zovkonál pedig amint labdát szereztünk, azonnal gyorsan le kellett mennem, hogy a támadó játékosok jöhessenek.

 

- Igen, de képzeld, amikor fiatal voltam átlövő és irányító is voltam…Úgy 18-20 éves voltam akkortájt, és jobbátlövőt játszottam, de nem a kezdő csapatban, hanem cserében.

 

- Lapceviccsel volt a legjobb a játékkapcsolatom. Három vagy négy évig voltam vele, már csukott szemmel is tudtuk hová mozog a másik. Ha álmomból felébresztenek, a mai napig tudom, hogy mikor hol van a védekezésben. Amikor Magyarországra jöttem meg kellett tanulnom magyarul, szerbül és horvátul a csapat összetétele miatt. Lapac nem beszélt túl jól magyarul, de nagyon jól megértettük egymást szerbül.

 

- Köszönöm szépen. Igen, érzem, és ez nagyon fontos nekem. Oroszországban egy meccsen maximum 300 ember van. De itt, mikor az első BL meccsem volt, csak néztem, hogy hol vagyok. Mindenki üvöltözött, szurkolt, én a mellettem lévő csapattársam hangját sem hallottam. Az első öt percben komolyan mondom, bepánikoltam, azelőtt ilyet még sohasem tapasztaltam. De aztán belejöttem én is, és érzem hogy ez mennyire jó.

 

 

 

- Mert ez az edző hatásköre. Csak párszor volt rá példa, hogy odamehettem hetest lőni. Jó, hogy a kapusok engem lövések terén nem ismertek, így nem tudtak kiszámítani.

- Szerintem Dujshebajev. Sokat néztem őt annak idején a tévében játszani. Valamint Csepkin a Barcelonából és Atavin, aki a Pamplona játékosa volt.

 

- Igen. De megemlíteném még Torgovanovot is. Edzőként pedig Maksimov. Persze itt Veszprémben Zovkotól nagyon sokat tanultam. Például 28 éves koromig csak 5-1-ben vagy 3-3-ban védekeztem. Itt tanultam megint a 6-0-át. Azóta ezt szeretem a legjobban. Zovko nagyszerűen tanította ezt. Nem vagyok edző, de szerintem minden csapatnak két védekezési rendszert kell tudnia játszani. A 6-0 lenne a bázis, és ha valami baj van, akkor ki kell tudni lépni 5-1-re vagy 4-2-re.

 

- Amikor idejöttem Moszkvából katasztrofálisnak éreztem a helyzetet. Néztem, hogy mi ez itt….. Moszkvában van 10 millió ember, hatalmas területen, Itt meg….. kerestem az embereket este 8 órakor az utcákról. Hol vannak ez emberek, hol van nyitva este étterem…….. kicsit furcsa volt. Aztán megépült a Plaza, az Interspar, és a helyzet javult, vagy csak én szoktam meg. Viszont a legnagyobb pozitívum, hogy nincs dugó. Pontosan tudom, hogy hová mikor kell elindulnom. Csarnok 10 perc, bolt 3 perc, mindent lehet tervezni. Moszkvában ez nem így van. A lakásomtól a csarnokig kocsival egy óra tizenöt perc. De ha valami pici koccanás van, akkor ez borul. Ami még rossz volt, amikor ide jöttem, hogy csak oroszul beszéltem. Szerencsére akkor jött Nikola Eklemovic is, aki tud oroszul, és nagyon sokat segített nekem. És persze Igor Zubjuk is sokat segített. Ez a múlt, mára persze minden változott. Sok barátom van itt, nagyon szeretek itt lenni, és szeretem ezt a várost.

 

- Moszkvát. Ott most költözünk a családi házunkba.

 

 

- Nem tudom pontosan. Én szívesen maradnék, de szerintem itt új csapatot szeretnének építeni. Ehhez sok sikert kívánok a Veszprémnek.

 

- Orosz kupa és orosz bajnokság - ezek az első sikereim. Aztán magyar bajnok és magyar kupa győztes is lettem, de a legnagyobb sikert a KEK győzelem jelentette.

 

- A Bajnokok Ligájában a Final Four nagy siker lett volna.. Szerintem nem igazán volt szerencsések a sorsolásaink. Hét évet játszottam itt, abból kétszer a Ciudad Real, kétszer pedig a Barcelona vert ki minket. Nem épp szerencsés.

 

- Nem tudok válaszolni, mert jelen pillanatban még nincs semmi konkrétum. Amint lesz, ígérem, hogy azonnal értesíteni fogom az oldalt. Talán júniusban már lesz valami biztos.

 

- Carlos Perezzel, Nikola Eklemoviccsal és Iváncsik Gergővel. Velük biztosan fogom tartani a kapcsolatot a továbbiakban is.

- Igen, jól vannak szerencsére. Alesianak hívják, és nagyon hiányzik most.

 

 

- Két csapatot állítanék össze, egy ’old-all-start’, és egy jelenlegit. Az ’öregek’ így néznének ki: Lavrov a kapuban, beállós Csepkin, balszélső Nikolaj Jakobsen, jobbátlövő Staffan Olsson, irányítóra több jelöltem is van, Talant Dujshebajev, Wislander és Jackson Richardson és balátlövő Perunicics, jobbszélső Gregory Anqetil

A jelenlegi sorom pedig: Thierry Omeyer a kapusom, Ivancsik Gergő és Luc Abalo a két szélsőm, Perez és Lazarov a két átlövőm, irányítóba Nikola Eklemovic és Karabatics játszana, beálló pedig Marcus Alhm szerepelne. Verhetetlen sorok…

 

- Köszönöm szépen. Nekem is hiányozni fog Veszprém.

 

 Az interjú nem jöhetett volna létre Hammer Tímea segítsége nélkül. Köszönjük a segítséget!

 

A Veszprémi Kézilabda Fan Club oldalán videóval és egy megemlékezéssel búcsúznak Zsenyától! Olvassátok el azt is!

 

A videót pedig ide is betesszük örük emlékként: