Gulyás Péterrel beszélgettünk, aki immáron az aktív játékos pályafutástól visszavonulva csak a veszprémi utánpótlásra koncentrál.

 

Szervezetileg és a mindennapi munkában szerettünk volna szervezettebbek lenni. Ezt kellett az elmúlt egy évben felépíteni. Egy év alatt szerettük volna mindezt megtenni, de már decemberben azt láttam, hogy jól haladnak a mindennapi problémák megoldásai. Az egyik legfontosabb, amit ebben az évben elértünk, az az, hogy Tapolcán volt már egy akadémiai rendszerünk, ami a mi égiszünk alatt futott, és ugyanezt próbáltuk Sümegen is elindítani. Azt gondolom, hogy ott vevők arra, hogy a Veszprém neve alatt dolgozzanak, továbbá strukturálisan is jók, van egy felépített csarnok és iskola. Minden adott, hogy ott is magas szinten kezdjenek el kézilabdázni a fiatalok. Ami Veszprémet illeti, a Báthory István Általános Iskola sporttagozatát szeretnénk megerősíteni a mi játékosainkkal. A Báthory régi nimbuszát próbáljuk meg visszahozni, hiszen ott mindig is erős volt a kézilabda. Továbbá a DEVM (Diákok Egészségéért, Veszprém Megye Kézilabda Sportjáért Közhasznú) Alapítvánnyal szeretnénk a szakmai munkát szorosabbra fogni. Az elmúlt egy évnek ezek voltak a főbb ténykedései. Emellett örülünk, hogy a serdülő és az ifi csapatunk jó úton jár, de a zászlóshajónk mégis az NB1/B-s U23-as csapatunk volt. A legbüszkébbek talán rájuk lehetünk.

 

 

Igen, de ahogyan a három, válogatottban is bemutatkozó fiatal játékosunk a napokban lenyilatkozta, Xavi Sabaté és Josep Espar Moya munkáját sem szabad elvenni, mert rengeteget foglalkoztak a fiatalokkal az akadémia rendszerén kívül is. Itt meg kell említeni az iskolák hozzáállását is, hogy a gyerekek tudtak délelőtt edzeni, és tolerálták azt, hogy ők kevesebb órán vesznek részt. Ezért köszönet jár a tanároknak, és iskolaigazgatóknak, a Vetési, a Padányi és Noszlopy gimnáziumok vezetésének. Ezen kívül még köszönet jár Tombor Csabának és Ivo Diaznak, akik folyamatosan velük foglalkoztak. Egy éve a rendkívül nagy tapasztalattal bíró Rapatyi Tamást elhoztuk Dunaújvárosból, ő foglalkozott az U23-as csapattal. Az ő munkája is rendkívüli volt. Amit még ki kell emelni, hogy ezek a gyerekek nem csak kézilabdában jutottak a csúcsig, hanem Elek László kondicionáló edző munkájának köszönhetően fizikálisan is. E nélkül a Veszprém nem adhatna játékosokat az NB1-be. Az ő munkája ugyanolyan fontos volt, mint a miénk.

 

A régi nagy veszprémi ikonokat sikerült visszacsábítani a köreinkbe. Gulyás István fog foglalkozni az U20-as csapattal, Tombor Csabával párban. Ugyan ez a felállás lesz, csak fordítottan, az ifi csapatnál. Segítőjük Carlos Perez lesz, akinek a feladata az individuális képzés. A serdülő korosztállyal az Ivo Diaz és a Rapatyi Tamás kettős fog dolgozni, hozzájuk csatlakozik Iváncsik Gergő, ugyanabban a szerepben, mint az idősebbeknél „Csárli”. Az U12-es és U14-es csapatoknál Ernst Attila és a nevelőedzőm, Lantos Tünde lesz, valamint én is ide fogok besegíteni. Itt lesz még edző Károlyfi Viktor is. Ezen kívül lesz egy U10-es csapatunk, ami még a mi égiszünk alatt megy, ez a Báthory, a Dózsa és a Simonyi iskoláknak egyfajta vegyes csapata lesz, mondhatjuk azt is, hogy egy kis iskola válogatott. Velük Makkai Balázs fog foglalkozni. Lesz egy U7-es és egy U8-as gárdánk is. U9-ben már az alapítvány fogja a játékosokat játszatni, ahol Bedőcs Kati néni fog dolgozni, aki már nagyon régóta edző a veszprémi kézilabdázásban. Ami legfontosabb, hogy ezeket az U7-től U12-es korosztályú csapatokat, amelyek Sümeget, Tapolcát és Veszprémet érintik Velky Mihály fogja felügyelni, aki még velem is foglalkozott annak idején, és most hazatért egy kisebb szegedi kitérő után. Ő korábban már 10-12 évet eltöltött a veszprémi utánpótlásban. Azt gondolom, hogy az ő személye óriásit fog lendíteni rajtunk, még nagyobb lesz az összefogás és még jobban ellenőrizni tudjuk majd a mindennapi munkát a különböző színtereken. Ráadásul a DEVM Alapítványnak köszönhetően már Zircen is elindult nem is egy, hanem három csoport. Nemrégiben jártam egy tornán Ajkán, és ott is láttam, hogy a zirci gyerekek is milyen ügyesen és jól dolgoznak. Szerencsére most már nagyon sok gyerekre tudunk így odafigyelni. A célunk továbbra is az az utánpótlásban, hogy tehetségeket neveljünk, nem pedig az, hogy címeket nyerjünk.

 

 

Igen, elsősorban az lenne a feladat, hogy a Veszprém első csapatát próbáljuk meg fiatalokkal erősíteni. Nyilván ez a cél. De azt látni kell, hogy nem lehet ezt az ifi vagy junior korosztályból egyből meglépni, nagyon ritka az olyan tehetség, mint Aron Palmarsson volt, aki 18 évesen már a THW Kielben szerepelt. Ehhez nagyon sok mindennek passzolnia kell. Én annak nagyon örülök, hogy a Szita Zolit, a Szeitl Eriket, a Tóth Attilát, a Füzi Danit és a Dávid Mátét kölcsön vagy oda tudtuk adni egy Fürednek, Csurgónak, Egernek és Ceglédnek. Azt külön fontos dolognak tartom kiemelni, hogy nem ragaszkodunk egy-két tehetséghez, nem akarjuk nagyon sokáig itt tartani őket, mert azt gondolom, hogy sokkal nagyobb fejlődési lehetőségük van a felnőtt mezőnyben, ahol olyan teher van rajtuk, amit egy élsportolónak el kell tudnia viselni. Ezt is tanulni kell. Nyilván, ha pár év múlva olyan szinten fejlődnek, akkor a Veszprém joggal gondolhat arra, hogy visszahozzuk őket. Ha pedig nem, akkor a magyar kézilabda bajnokságnak és akár a magyar válogatottnak adunk általuk olyan erősítést, ami példaértékű lehet.

 

 

Rögtön az iskolai hét befejeztével tartottunk már egy nyári tábort, ami nagyon jól sikerült. Most éppen Belgrádban vesznek részt a fiataljaink egy tornán, ahol remekül szerepelnek. Itt nem csak a magyar fiatalokról van szó, érkezett bosnyák, szerb és macedón fiú is. Ezeket a srácokat nem akarjuk szerződtetni, hiszen a magyar fiúkkal szeretnénk foglalkozni. Azért voltak itt, hogy a későbbiek során lássuk mennyit fejlődnek, tudjunk róluk, ismerjük meg őket és ők is minket. Ha ők a hazájukban olyan szinten fejlődnek majd, akkor a felnőtt csapat esetleg le tudja őket szerződtetni. De ők most csak megfigyelési szempontból voltak velünk, senkivel nem akarunk szerződni. Ők tudják, hogy van a Veszprém, és mi is tudjuk, hogy ők léteznek. Nyitottnak kell lennünk a külföldi kultúrákra. Látni kell, hogy dolgoznak északon. Megpróbálunk majd olyan tornákra menni a gyerekekkel, ahol látjuk azt, hogy a hasonló korabeli és tudású játékosok mennyivel vannak előttünk vagy mögöttünk. Ezzel azt is tudjuk mérni, hogy mi hogy dolgozunk. Azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy mindig ellenőrizve legyen az a munka, amit mi elvégzünk, és aszerint tudjuk javítani a mindennapokban a tevékenységünket. Nem beszélve arról, hogy mindenfelé vannak tehetségek, így az elsők között lehetünk, akik tudnak róla. Tartani kell velük is a kapcsolatot, hátha egy újabb Aron Palmarsson kerül ki valahonnan 18 évesen. Miért ne mi legyünk azok, akik szerződnek egy ilyen fiatallal? Közben persze fontos az is, hogy a felnőtt csapatunk maradjon olyan kiváló hírnevű, mint amilyen most is, hiszen ezzel a névvel ma már nagyon lehet élni és egy fiatal számára vonzó lehet ez a város és annak kézilabdája.

 

 

Fotók: Boros Ágnes és Baumann Béla