Folyamatos kapcsolatban van játékosaival, és már a következő szezonra készül. Vezetőedzőnkkel, David Davisszel beszélgettünk a terveiről, illetve a karanténban töltött hetekről.

 

 

Csak néhányan, négyen-öten mentek haza egyből. A többi játékos itt maradt, vagy azért, mert nem volt egyszerű hazamennie a saját országába, vagy pedig azért, mert a helyzet jobb volt itt, Magyarországon. Majdnem mindenki szép házban él, nagy kerttel, ahová kimehettek. Persze idővel aztán szépen lassan mindenki elindult haza. Azt hiszem, hogy jelenleg Manaskov, Mahé, Tonnesen, Terzic és Borozan vannak még itt a légiósok közül, illetve természetesen a magyar játékosok, a többiek hazamentek. Normális esetben, például a nyári szünetben, egyszer hívom fel őket, csak hogy tudjam, minden rendben. Ebben a szerencsétlen helyzetben kéthetente telefonáltam, hogy megbizonyosodjak, jól vannak ők is, a családjuk is, valamint, hogy a hazájukban milyen a helyzet. Ezek mindig videóbeszélgetések voltak. Ezen kívül a főnökeimmel beszéltem sokat, és az irodai alkalmazottakat is felhívtam. Próbáltam mindenkivel kapcsolatban maradni, mert tudni szerettem volna, hogy minden rendben van.

 

Az edzések azért vannak, hogy a szezonban sérülést szenvedő játékosok előbb elkezdjék a felkészülést. Én is bemegyek mindig, hogy tudjak nekik segíteni. Néhányan csatlakoztak hozzájuk, akik itt vannak Veszprémben, de a részvétel minden esetben önkéntes.

 

Már elkezdtünk tervezni a következő idényre, nagyjából két hete. Optimisták vagyunk, és szeretnénk időben elkezdeni a szezont. Már dolgozunk a taktikán!

 

Mentálisan nem lesz olyan nehéz szerintem, de fizikailag mindenképpen. Hosszú ideje nem edzettek labdával a srácok. Természetesen profikról beszélünk, és elvégezték a kiszabott feladatokat otthon, súlyokat emeltek, vagy bicikliztek. Nagyon örülök a hozzáállásuknak, hiszen Marija, az erőnléti edzőnk elmondása szerint a srácok több feladatot is kértek, mint ami ki volt jelölve. Ebben a hónapban pihenhetnek egy kicsit, de közben fokozatosan vissza kell szokniuk a labdához. A legfontosabb a kézilabda. Remélem, mindenki jó formában tér majd vissza, és senkinek nem lesznek problémái. Szerintem mentálisan nem lesz baj, viszont négy hónap kihagyás túl sok.

 

 

Az első hónapban sokat pihentem. Az utóbbi két évem izgalmasra sikeredett, de egyben fárasztó és stresszes is volt. Szeretem ezt a ritmust, és a munkámat, de ami most történt, az igazán jól jött számomra, hiszen tényleg pihenhettem. Jógáztam, meditáltam. Igyekeztem minél nyugodtabb lenni, és pihentetni az elmémet, amennyit csak lehet. A második hónapban sok mindent szerettem volna csinálni, de sajnos nem lehetett. Sok időt tölthettem a gyerekeimmel és a feleségemmel. A gyerekek még kicsik, szóval nagyon fontos, hogy sokat legyünk együtt. Játszottunk, filmeket néztünk, vagy videójátékoztunk a PlayStation-ön. Főleg a Call of Duty ment rajta, de azért a Just Dance-t is kipróbáltuk.

 

Kezd jobb lenni, a fertőzések száma csökken. Azt gondolom, hogy hiányoztak a jó döntések az elején. Próbál az ország minél hamarabb visszaállni a normális kerékvágásba. Nem megy olyan könnyen, és sajnos az emberek kezdik elveszíteni a türelmüket, de hamarosan minden rendben lesz otthon.

 

A csapat, és a játékosok rendben vannak, és nagyon remélem, hogy a Szurkolók is. Magyarországon elég jó a helyzet, szóval tényleg nagyon remélem, hogy mindenki egészséges. A Klub egyetlen aktív területe a közösségi média volt, ahol továbbra is támogatták a csapatot. Erősebben fogunk visszatérni, és persze közösen, hiszen a Szurkolókkal együtt vagyunk igazán erősek.