A magyar felnőtt férfi kézilabda válogatott legutóbbi két mérkőzésén – Lettország és Hollandia ellen – a Telekom Veszprém 3 fiatal tehetsége, Tóth Attila, Szeitl Erik és Szita Zoltán is bemutatkozott. Ennek apropóján beszélgettünk velük, és tettük fel mindegyiküknek ugyanazt a 4 kérdést.

 

 

 

Tóth Attila: Fantasztikus érzés volt, mindenkinek ez a célja, hogy eljuthasson erre a szintre. Nagyon örülök, hogy Xavi Sabatétól megkaphattuk a lehetőséget, nagyon sokat dolgoztunk ezért egész évben. Nagyon boldogok voltunk, hogy együtt tudtunk ott lenni, Erikkel és Zolival. A hazai közönség előtt pedig fergeteges volt játszani. Ez volt az i-re a pont, főleg úgy, hogy Veszprémből távozunk. Nagyon jó érzés volt egy ilyen meccsel búcsúzni.

 

Szeitl Erik: Gyermekkori álmom vált ezzel valóra, hogy szerepelhettem a felnőtt nemzeti csapatban. Felemelő érzés volt, főleg amikor megszólalt a himnusz, még a hideg is kirázott.

 

Szita Zoltán: Fantasztikus érzés volt, nem nagyon tudom szavakkal leírni, hogy mit érez olyankor az ember. Mellette persze volt súlya is a dolognak, hiszen nem nagyon lehetett hibázni és maximálisan kellett összpontosítani.

 

 

T.A.: Viszonylag régen kezdtem a sportot és magát a kézilabdát is. Öt évvel ezelőtt kerültem ide, Veszprémbe. Életemnek ez volt talán a legszebb 5 éve volt, amit itt tölthettem. Nagyon sok edzőtől tanulhattam, nem is emelném ki egyiket sem, mert mindegyikük más és más területen tudott újat mutatni nekem, mind emberileg, mind szakmailag. Azt gondolom, hogy ez az évem volt a legjobb, minden szempontból. Tavaly nehezebb volt az érettségi miatt, de mindannyian nagyon sokat fejlődtünk. A Xavi Sabaté és a Josep Espar munkája kiemelkedő volt. Ezt az öt évet soha nem fogom elfelejteni, nagyon sokat dolgoztunk. Aki megkérdezte tőlem az öt év során, hogy megérte-e eljönnöm ide, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlottam a veszprémi utánpótlást. Fantasztikus a közösség, az iskolában és a csapatban is. Szerintem megoldható, hogy valaki tanuljon is és sportoljon is. Ha körbenézek, akkor azt látom, hogy az országban ilyen lehetőséget más nem tud biztosítani.

 

Sz.E.: A veszprémi utánpótlásban nevelkedtem, úgy gondolom, hogy nagyon jó képzést kaptam, és ennek hatására fejlődhettem itt ennyit. Végigjártam a korosztályos válogatottakkal a világversenyeket, például Oroszországban és Dániában. Ez mind ide vezetett. Nagyon sok munka van benne, és örülök, hogy végre beérett. Természetesen folytatom tovább a munkát, nincs megállás.

 

Sz.Z.: Világ életemben Veszprémben kézilabdáztam bár nem kifejezetten végig az MKB, mostani nevén Telekom Veszprém utánpótlásában, hanem külön iskolai keretek között. Ám nagyjából az U10-től már az MKB égisze alatt játszottam, és játszom azóta is. Valamikor nyolcadikos koromban Kiss Szilárd megkeresett, és akkor jutottam be ebbe a nagyobb utánpótlás körbe. Ott több edzőcsere is volt, végül aztán 2014-ben jött Tombor Csaba. Ezután kezdődött csak a nagyobb munka, az a három év, amit Tomborral tölthettem volt a legsikeresebb is, valamint abban az időben fejlődtem a legtöbbet. Hozzá kell tenni, hogy itt utolsó évben, amikor a Josep Esparral és a felnőttekkel edzhettünk az is sokat lendített a fejlődésemen. De azért Tombinak köszönhetek elég sok mindent.

 

 

 

T.A.: Mi, fiatalok szerepet kaptunk az NB1-ben és a SEHA Ligában is. Nem volt egyszerű a csapatnak, még úgy sem, hogy bővebb kerettel kezdtük a felkészülést. Nehéz volt az idősebbeknek, hiszen mindegyik porondon helyt kellett állni, és mi ebben megpróbáltunk segíteni nekik. Nagyon sokat kellett ezért dolgozni, hogy oda tudjunk kerülni, hogy meg tudjuk ütni azt a szintet, ami elfogadható, és a Xavi is nyugodt szívvel tudjon használni minket. Mindenkinek nagyon nehéz év volt, de szerintem kihoztuk belőle a maximumot. Úgy érzem, hasznos év volt, amely során sokat tudtunk tanulni és fejlődni.

 

Sz.E.: A nagyoknak rengeteg meccsük volt, így szerencsére sok lehetőséget kaptunk a vezetőedzőtől. Örülök neki, hogy ennyi időt tölthettünk a pályán, még ha nem is mindig sikerült jól játszanunk, de úgy érzem sikerült élni a lehetőséggel. Nagyon sokat fejlődtünk e meccsek alatt. Úgy gondolom, hogy jó szezont zárt az együttes, attól függetlenül, hogy a SEHA Ligát nem sikerült megnyerni. Megnyertük viszont a magyar bajnokságot, a Magyar Kupát és ott voltunk megint a BL Final4-ban.

 

Sz.Z.: Amikor a felnőttekkel játszhattunk, az nekünk nagyon nagy motiváció volt. Rengeteget tudtunk tanulni a pályán, szinte minden lépésünket segítették. Elmondták, mit és hogyan csináljunk máshogy. Ez nekem nagyon jól esett és számomra nagyon hasznos volt. Sokkal több tapasztalatot lehet szerezni egy NB1-es meccsel, mint egy NB1/B-s vagy utánpótlás meccsen. Minden formában hasznos volt, hogy felfelé játszhattunk.

 

 

T.A.: Csurgón folytatom a pályafutásomat az új idénytől, Szeitl Erikkel együtt. Nagyon várom az új kihívást, teljes értékű kerettagok leszünk egy klubnál. Örülök, hogy a Sótonyi Lászlóhoz tudtunk kerülni, mert szerintem ő egy nagyon jó edző. Hasonló szisztémában gondolkodik, mint ami az utolsó évben volt itt az elképzelés. Bátran nyúl a fiatalokhoz, és főleg a magyarokhoz. Várom már, hogy az ő keze alatt dolgozhassak. Kemény munka vár ránk, az biztos. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy tovább fejlődjünk, és egyszer visszakerülhessünk ide, Veszprémbe.

 

Sz.E.: A több játéklehetőség és a fejlődésem reményében Csurgóra igazolok. Remélem, hogy minél több meccset játszhatok az NB1-ben, ráadásul még az EHF Kupában is indul a csapat.

 

Sz.Z.: Balatonfüreden folytatom kölcsönben a pályafutásomat, ahol szeretnék minél jobban teljesíteni, a hasznára lenni a csapatnak és persze tovább fejlődni.

 

 

 

Fotók: Vörös Dávid, Melczer Zsolt és Baumann Béla