2011. 02.08.: egy igen szomorú évforduló az MKB Veszprém klubjának történelmében. Két évvel ezelőtt csapatunkat - a sportág történetében példátlan módon - rettenetes támadás érte, amelyben életét vesztette Marian Cozma, a román válogatott, és az MKB Veszprém beállója, két másik, akkori játékosunk - Ivan Pesics és Zarko Sesum - pedig súlyos, vagy maradandó sérüléseket szenvedett el.

 

 

Azt a játékost ölték meg brutális módon akit mindenki szeretett, legyen az bármelyik csapat szurkolója, vagy a vetélytársak játékosa. Ő volt az aki mindig mosolygott, akit sírni csak Mannheimben láthattunk a KEK döntő után. Pedig nem volt egyszerű dolga, hiszen amikor idejött sokan csak megmosolyogták esetlen mozgása miatt. Akik közel álltak hozzá azok tudták, hogy rettentően bántja a kevés játéklehetőség, de nem adta fel küzdött, tanult. Ennek eredménye az lett, hogy nagyon gyorsan fejlődött, a sajnálatos esemény előtt már Ő volt a csapat kezdő beállója. Ekkor már nem csak Veszprémben ismerték azt a mozdulatot, amikor Eklemovics az égbe passzolt, ahova a semmiből felnyúlt egy kéz, lekapta azt és a hálóba dobta. Bizony készült erre már akkor minden soros ellenfelünk, egyre többször hiába.

 

Marian volt az, aki mindig mindenkinek segített, talán kevesen tudják, de a Veszprémben megrendezett Szuper Kupa döntő előtt a szinte apjaként tisztelt Dejan Pericset is ápolta, aki otthonában feküdt a torna előtt egy nappal lázas betegen.

 

Sajnos a sors másképp akarta, nem akarta azt, hogy elkápráztassa a világot a játékával. Lehet, már régen nem a Veszprém játékosa lenne (bár nagyon szeretett itt játszani), hiszen tudtuk, hogy több csapat is figyelte már akkoriban, de nehéz lenne elképzelni, hogy azt a nagy gyereket, bárhonnan is jött volna vissza hozzánk játszani, ne fogadtuk volna hatalmas szeretettel.

 

Tavaly az események után egy évvel szobrot avatott Veszprém a tiszteletére az Aréna előtti téren. Most a második évfordulón a Tatran Presov elleni Barátság Kupa mérkőzést követően (milyen érdekes a szobor felavatása előtti napon is a szlovákokkal játszottunk), tehát körülbelül 19.45-kor, csendes megemlékezéssel adózunk barátunk, Marian emlékének. Reméljük minél többen csatlakoznak hozzánk! Kérünk mindenkit az együttműködésre, és amennyiben az lehetséges, a Veszprémi Kézilabda Fan Club kérésének eleget téve igyekezzünk minél többen meggyújtani a csarnok előtti téren egy gyertyát az emlékére.