Laci, sok Veszprém-Barcelona meccset megéltél már életedben, több szemszögből is, hogy emlékszel vissza ezekre a rangadókra?

Számomra a Barcelona ellen mindig különleges élmény volt játszani. Az életemnek egy, nem elhanyagolható része köthető ugyanis a katalán fővároshoz. Gyakorlatilag játékosként és emberként is formálta az életem, ott nőttem fel, ott lett belőlem kamaszból érett férfi. Nagy élmény egy ilyen mérkőzés, abban a felfokozott hangulatban játszani, mindig egyedi és felemelő érzés.

 

 

 

 

 

Carlos Ortegával együtt érkeztél a Veszprémhez, hogy tekintesz vissza erre a nosztalgikus érzésre, akkor közös álmotok volt a veszprémi siker, most a két barát újra ringbe száll, viszont az ellenkező oldalon?

Barcelonában éveken keresztül csapattársam volt, majd Veszprémben az edzőm, nem mellesleg ehhez, egy nagyon jó baráti viszony is társult. Rengeteg élmény köt minket össze. Például, csak egy apróság, de van egy kedvenc tapas bár Barcelonában, amit még Carlos mutatott meg nekem és amit azóta is imádok. Tényleg sok-sok nosztalgikus élményünk van.

És térjünk itt rá a lényegre, szerdán most már ellenfélként nézünk „farkasszemet”, ami talán furcsa lehet, de a sportban sokszor játszunk a barátaink ellen, nincs ezzel semmi baj. Carlosról edzőként mindig ki kell emelnem, hogy alapos, felkészült edző, aki a csapatát mindig maximálisan felkészíti az adott mérkőzésre. Nagyon jó ember és szakember is egyben, ráadásul évekig köze volt Veszprémhez és a veszprémi csapathoz.
 
Szerinted melyik játékelemben tudunk fejlődni még, amivel a Barcelona fölé tudunk kerekedni?

Biztos vagyok benne, hogy mindkét csapat a védekezésére, a kapusteljesítményére, illetve a lerohanására fog építeni. A kikényszerített hibáknak most is nagy szerepük, nagy jelentőségük lesz, így azt gondolom, ha stabilak tudunk maradni védekezésben és felállt fal elleni játékra késztetjük őket, akkor van esélyünk. A lerohanásaikat mindenképpen meg kell gátolnunk, a visszarendeződésünk kulcsfontosságú lesz. Ha ezekben fegyelmezettek és jók leszünk, a cseréket meg tudjuk oldani, akkor esélyünk lehet a Barca ellen.
 
Milyen érzés spotigazgatóként nézni ezeket a mérkőzéseket? Nagy Lászlót évekig a pálya élő tartozékaként ismertük. Hogy sikerült beleszoknod a mostani szerepedbe?

Talán kezdetben kevésbé hiányzott a játék, érthetően ennyi év kézilabda után, az utóbbi időben viszont sokszor volt olyan érzésem, hogy legszívesebben beszaladnék a pályára és beállnék a fiúk közé a védelembe. Persze a viccet félretéve, azért sportvezetőként óriási a felelősség, a teher rajtam és az edzőinken is, hiszen a játékoskeretet, a játékidőket, a taktikát közösen alakítjuk ki.

Szeretném megállni a helyem és bár nem mondom, hogy a legnagyobb higgadtsággal, de igyekszem mindig hideg fejjel követni a mérkőzéseket a pályán kívülről.

 

 

 

 
Idén júliusban egyfajta profilváltás ment végbe a Telekom Veszprémnél, mint sportigazgató mit gondolsz az eddig megtett útról, szerinted melyik területen lehetne a legjobban segíteni a fejlődést?

Mindig tudunk jobbat és többet nyújtani, pályán és pályán kívül is. A júliusi profilváltás érintette a csapat szerkezetét, a klub struktúráját is. Olyan tehetséges edzők kerültek a csapat élére, akiknek a stabilitáshoz igényük van az én nézőpontomra is. Persze, minden kezdet nehéz, ezzel tudunk és fogunk is sáfárkodni. Igyekszem az új edzőpáros maximális segítségére lenni a döntésekben, amit videóelemzések során például taktikában hozzá tudok tenni, hogy a csapat eredményes tudjon lenni, megteszem. Vagy személy szerint is, egy-két játékosnak külön „istápolni a lelkét” vagy egyszerűen csak az irányvonalát tartani, mindig igyekszem segíteni, ezeket a pluszokat hozzáadni a munkámhoz.

Sportigazgatóként feladatom, az edzők és a felső vezetés közötti kapcsolattartás, beszámolás. Folyamatosan figyeljük hol tartunk, hova szeretnénk eljutni, ezt időközönként közösen át is beszéljük.  Mint mondtam, jobbat és többet szeretnénk nyújtani pályán és pályán kívül is, ezért küzdünk, ezért harcolunk.
 
A csapat arcaként, sportigazgatóként érnek kritikák, támadások is, nehéz szakma ez, de mégis miből merítesz mostanában támpontokat? Kinek adsz a véleményére? Mi az, ami inspirál?

Nyilván zöldfülű vagyok a szakmában, hiszen játékosból vedlettem át sportigazgatóvá. De igyekszem a saját hibáimból tanulni, ahogy sportolóként is megtettem ezt. Sok segítséget kapok a klubvezetéstől. Az előző szezonban voltak hiányosságaim, hibáim, amikbe nem szeretnék ismételten beleesni. Amit viszont nagyon fontosnak tartok, hogy a taktikát, azt az irányvonalat, amit az edzőkkel megálmodtunk, tartsuk és járjunk tovább egyenesen ezen az úton. A visszajelzésekről még korai beszélni, hiszen két hónap telt el. Később talán jobban kiértékelhető lesz majd és persze alaposan meg is fogjuk tenni. Szeretnénk az igazolásokban is jobbak, céltudatosabbak lenni és nem elkövetni újra azokat a hibákat, amiket az előző szezonban elkövettünk.
 
Hogyan értékeled az eddig eltelt 2 hónapot?

A legfontosabb dolog a stabilitás. Például balátlövő poszton ugye, egy darab klasszikus átlövővel kezdtünk neki a szezonnak. Ligetvári Patrikkal, aki ezt a hátrányunkat szerencsére nagyon szép fejlődési ívével igyekszik kiegyenlíteni. Szépen haladunk, de kell még egy kis idő, hogy ez a dolog még jobban működjön.

A meccseket tekintve, nyilván nem csak velünk fordul elő ilyen, hogy nagy hátrányból jövünk vissza, vagy rosszul kezdünk egy mérkőzést, de mivel nekünk elsősorban a saját teljesítményünkre kell fókuszálnunk, így nem engedhetjük meg magunknak ezeket. Hogy úgy kezdjünk mérkőzést, hogy az ellenfél vezet 3-4-5 góllal, majd futunk az eredmény után és folyton extra energiákat áldozunk a mérkőzés megfordítására. Ezek nem igazán férnek bele, tennünk kell ellene. Meg kell találnunk azt a „közepes vonal” feletti stabilitást, amit minden játékelemben bármikor, de különösen, ha baj van, elő tudunk húzni.

Laugét nagyon várjuk vissza a játékba, de minden poszton igyekszünk a játékosokainkat fejleszteni, minél jobban beintegrálni a csapatmunkába. Olyan szerepet, motivációt adni nekik, amely a csapat teljesítményét előre viszi.

 

 

 

 

Ha már Ligetvári Patrik, látszik, hogy a bizalom meghozta a kívánt eredményt. Mivel tudtok Patriknak segíteni?
 
Megpróbáltuk erősíteni Patrik önbizalmát, sokat beszéltem vele erről, nagyszerű és erős lövései vannak, azt az elvet követjük, hogy inkább próbálkozzon, illetve, hogy merjen próbálkozni, mint hogy kapura se nézzen. Én azt vallom, inkább azért cseréljenek le, hogy elhibáztál pár lövést, mint hogy meg sem próbáld azt. Ráadásul Patrik fantasztikus adottságait muszáj kihasználnunk, a csapatnak szüksége van a jó játékára. Ez a formula persze ha átmenthető lenne más játékosokra egyszerű lenne a dolgunk, de ahány játékos, annyi személyiség, mind máshogy kell „hozzájuk nyúlni” ösztönözni őket. Látok még sok más játékosnál hasonló fejlődési lehetőséget, ezeken igyekszünk dolgozni, ösztönözni, inspirálni. Közben a csapathangulatot és kohéziót megtartani, erősíteni, szóval van teendő a srácok körül, jelenleg ez tölti meg a napjainkat, de igyekszünk mindig fejlődni feljebb és feljebb tenni azt a bizonyos lécet a pályán és azon kívül is.
 
Köszönjük szépen Laci, további sok sikert és sok erőt kívánunk a munkádhoz, szerdán pedig Hajrá Veszprém!
 
Ha szeretnél még többet megtudni Nagy László várakozásairól és hogy mit vár a Barcelona elleni mérkőzésünktől, bátran nyisd majd ki a mérkőzés EHF Champions League műsorfüzetét, amelyből még ennél is több információt kaphatsz a találkozóról, csapatokról stb. A műsorfüzetet természetesen online is közzétesszük majd, érdemes tehát figyelni közösségi csatornáinkat.
 
Hamarosan egy igazán exkluzív interjúval jelentkezünk, mégpedig Carlos Ortegát, a Barcelona edzőjét sikerült egy rövid beszélgetésre elcsípnünk a szerdai meccs előtt. Olvassátok, figyeljétek weboldalunkat szerdán, olvasd el mit mond Carlos a találkozóról, veszprémi éveiről!

Hajrá Veszprém!

#RedUnited #HandballCity