- A BL mérkőzés egy bíztató színvonalú mérkőzés volt, hiszen a lengyelek világbajnoki ezüstérmes játékosokat, kiemelkedő embereket összegyűjtve a felkészülési meccseink óta is továbbléptek. A Kielce egy professzionális klub, két-három mérkőzésre a világ bármely kiváló csapata ellen hajlandóak voltak elutazni a nyáron saját finanszírozásból. Ez érződik is rajtuk, hiszen a legjobbak ellen lehet megtanulni eredményesen kézilabdázni és az, hogy ezt megengedhetik maguknak azt feltételezi, hogy legalább olyan költségvetéssel rendelkeznek mint a Veszprém, ami azt mutatja, hogy ez a csapat a világ élmezőnyébe törekszik. Várhatóan a jövőben további jelentős erősítéseket akarnak végrehajtani, a lengyel válogatott további meghatározó játékosainak hazacsábításával. Ennyit röviden a lengyelekről.

 

A mérkőzésről 3 dolgot szeretnék röviden elmondani. Az első dolog: aki látta a BL mérkőzésünket és előtte csütörtökön a Kecskemét elleni mérkőzést, az egy fontos különbséget láthatott, hiszen a BL-ben 16 játékos játszhat, viszont a magyar bajnokságban 14 úgy, hogy egy játékos a külföldiek közül létszámtöbbletben van, akit be sem tudunk írni a jegyzőkönyvbe. Ezért történik meg az, hogy jobbkezes jobbátlövővel kell megoldanunk, ha esetleg Marko Vujint pihentetnünk kell. Ebben az esetben – bár nagyon bízunk benne – nyilvánvalóan az a játékos marad ki, aki jelen pillanatban nagyon becsületes, tisztességes, sokat edző törekvő, szorgalmas ember, de még a játékban és a fizikai állapotában fejlődnie kell. Ezért van az, hogy a magas számú bajnoki meccsek között a BL-ben azokhoz a formákhoz kell viszonyulnunk, amelyek az elmúlt hetek bajnoki meccsei alatt kicsit megszilárdultak. A csapatépítésnél mindig nagyon fontos, hogy megszilárduljanak azok a kapcsolatok, amelyek magas tétkörülmények között eredményesen játszhatóak.

 

Ebből adódik a második kérdés: igaz, hogy a szűk keretbe két-három ember érkezett, azonban a beálló játékkal való együttműködés szinte minden posztot érint, hiszen a vele való játék pláne a mi kombinatív játékunknál nem egyszerűsödik le párkapcsolatra, hanem ennél sokkal szélesebb statikai skálán mozogva szükség van egy további kapcsolatteremtő jobbításra, tehát a stratégiai tervek folyamatos begyakorlására.

 

A harmadik kérdés az a játékosok versenyeztetéséről szól. Az elmondottakból már kiderül, hogy nem vagyunk egyszerű helyzetben a balkezes területen, hiszen amennyiben lesz  újabb kézilabdamagyarunk és a külföldi létszám csökken, akkor tudunk továbblépni, addig semmiképpen nem, ez legkorábban, januárban oldódhat meg.

 

A játékosok folyamatos forgatásával kapcsolatban, aki látta azt tapasztalhatta, hogy Vilovski versenyeztetése akár Franciaországban, akár a bajnoki meccsen (ahol felezték a játékidőt Suliccal) jól működött. Nyilvánvalóan a Sesum és Eklemovics közötti időmegosztás az, amely a legnagyobb fejtörést okozza, ezért volt az, hogy az egész Kecskemét meccset Sesumnak adtam, hogy megfelelő játékterhelést kapjon. Utána csupán két nappal volt a BL meccs, amelyre összesen két edzéssel tudtunk készülni. Nagyon lényeges volt, hogy Eklemoviccsal tulajdonképpen egész héten a BL mérkőzés stratégiára koncentráltunk, míg Sesum szerintem jó szintem megoldotta az irányítóposztot szerdán. Tehát a forgás mindenképpen realizálódott, amit nyilvánvalóan a továbbiakban is karban kell tartani, mert az Ő játékuk adhatja meg összességében a csapat stílusát. Éppen ezért azok az emberek, akik nem látták a bajnoki meccset, de látták a BL mérkőzést, olyan jellegű következtetést vonhatnak le, hogy egyoldalú a versenyeztetés. Én azt gondolom, hogy a Chambery elleni mérkőzésen Sesum több játéklehetőséget kaphatott volna, hiszen ott tíz gól lett a vége, azonban ez is a végjátékban alakult ki, s ott volt egy kritikus kiállítás ahol öt-öt elleni játékban Eklemovics - mint gyors robbanékony irányító aki az előnyt hamar ki tudja harcolni -, ebben a döntő fázisban jól játszott, ezért játszotta végig a meccset. A lengyelek ellen 3-4 góllal vezettünk és a mai gyors kézilabda (ahol 4-5 perc alatt döntően változhat az eredmény) nem engedte meg a csere lehetőségét.  Nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki is felelősséget vállal azért, hogyha a cserével döntetlen lett volna a mérkőzés. Úgy gondoltam, hogy ezt a győzelmet hazai pályán ebben a csodálatos hangulatban mindenképpen meg kellett szereznünk.

 

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés a kapusokkal kapcsolatban is. Fazekas Nándor úgymond felhozó mérkőzést játszott a Kecskemét ellen, végigvédte, véleményem szerint egy jó közepes teljesítményt hozott a végén néhány bravúrral. Ez elsősorban abból adódott, hogy a felkészülés végén tapasztalt kiváló sportformáját egy négyhetes vádli sérülés rontotta le (melyet még a Bundesligában szerzett), amely sérülés ideje alatt rendkívül differenciált és mérsékelt edzésmunkát tudott végezni. Biztos mindenki tudja, hogy ebből adódóan kevesebb játéklehetőséget kapott, de ugyanúgy, mint a múltkori bajnoki mérkőzésen a Csurgó (amely véleményem szerint esélyes az első öt pozícióba kerülni a bajnokságban) ellen is megfelelő védési lehetőséget fog kapni (ugyanúgy mint mezőnyben Sesum és Vilovski is). Ezzel megpróbáljuk az egyensúlyt tartani. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos és én voltam az, aki az elmúlt évben egy viszonylag jól működő rotációs rendszert kidolgoztam, úgy, hogy ez a csapat eredményeinek rovására nem ment. Azt is tudjuk, hogy a világ nagy mérkőzéseit nagyon sokszor 8-9 maximum 10 játékos tudja olyan szinten hozni, hogy eldöntse a meccset…és ha eldőlt, akkor lehet másoknak lehetőséget adni.