2024-10-10 10:55

A 2024-es klubvilágbajnokságon a Veszprém Handball Club történelmi győzelme mellett egy másik beteljesült álom is örömöt csalhatott a veszprémi szimpatizánsok arcára, hiszen Rózsavölgyi Gergő, a Sydney Uni színeiben védő kapus, - ízig, vérig veszprémi nevelés-, egyrészt nemcsak, hogy kvalifikálta magát csapatával erre a rangos tornára, de mérkőzést is nyert az utolsó körben. Gergőt talán nem kell bemutatni a Veszprém szurkolóknak, hiszen utánpótlás játékosként is sokszor megfordult a felnőtt csapatban, 2014-ben SEHA ligát nyert Ortega mester kezei alatt, majd hazai pályafutását a Balatonfüredben, Gyöngyösön, Vácon töltötte és fejezte is be.

Bár az élet elsodorta kicsit a kézilabdától, azt gondolom, most is követendő példa azok számára, akik hozzá hasonló tűzzel akarnak küzdeni az általuk felállított célokért és egy másik szinten ugyan, - amit talán fiatalkorában megálmodott magának-, de lépésről lépésre sikereket ér el.

Gergővel egy repülővel utaztunk haza, egymás mellett ültünk és ha már így történt, beszélgettünk a veszprémi időszakról, Sydney Uni-ról, klubvébéről, Veszprémről. Íme!

Kezdjük az elején. Hogy emlékszel vissza a veszprémi évekre?

Nos, jó pár évvel ezelőtt játszottam a Veszprémben, és összesen talán 7-8 szezont töltöttem itt, életem egyik legszebb évei voltak ezek. Ilyen büszkén, mint a Veszprém mezt, talán csak a válogatott színeket viseltem, meg most a Sydney Uni-ét.

Miben volt más akkor az utánpótlásban nevelkedni, mint most?

Hát, azt elmondhatom, hogy féltékeny vagyok a mostani fiatalokra, hogy milyen körülmények között dolgozhatnak. Azért az én időmben egy kicsit más volt, de nem panaszkodok, megoldottunk akkoriban is mindent. Kollégisták voltunk, busszal jártunk edzésre, mégis csapatként jól tudtunk működni. Mondhatjuk tényleg, hogy egy kicsit féltékeny vagyok rájuk, de az utánpótlás képzés, az edzés, a képességfejlesztés az én időmben is elsőrangú volt. Jó edzőink voltak.

Hova kerültél Veszprémből?

Amikor eljöttem Veszprémből, akkor nyertük meg a SEHA Ligát Ortega mesterrel, életem talán legnagyobb sikere volt. (A papír szerint.) És mivel úgy láttuk, hogy Veszprémben nem tudok meghatározó tag lenni és szeretnék az NBI/B-nél magasabb szinten játszani, így megállapodtam a Balatonfüreddel; ugye, abban az időben sok fiatal ment a Balaton partjára játszani, Ligetvári Patrik is például. Csoknyai István, Szatmári János pedig garancia volt a minőségi munkára. Az első évben jól is ment, Fazekas Nándi volt a példaképem a kapustársam; sokat játszottam. Magyar kupa bronzérmesek lettünk, a bajnokságban negyedikek. A következő évben elment tőlünk Bóka, Bánhidi, Szőllősi, sokakat kivásároltak. Fürdere pedig egy bosnyák kapus került Nándi mögé. A második évem, második felét így már Gyöngyösön töltöttem kölcsönben, ahol rengeteget játszottam, sikerült bent maradni az első osztályban. A szezon végén egy újabb füredi kanyarral végül Vácra kerültem, akikkel sajnos egy emlékezetes meccsen kiestünk az NBI-ből.

Mit gondolsz arról, ahogy benned ég a bizonyítási vágy, komoly éhséget látni rajtad a céljaid iránt, hogy látod a mai fiatalokat, az utánpótlás képzést, te, aki végig jártad ezeket a fokokat?

Úgy emlékszem, mindig, amit elkezdtem, annak a megszállottja voltam, most a vállalkozásomban is ezt tapasztalom, folyamatosan feszegetem a saját határaimat. Mindig kitalálok új célokat, ez motivál, hogy legyen új kihívás előttem, amit meg kell csinálnom, el kell érnem. Nem szeretek unatkozni. A fiataloknak is ezt tudnám tanácsolni: mindenkinek egy élete van, sőt mindenki a saját maga sikerének a kovácsa. Régen, amikor valaki nem hitt bennem, annál jobban meg akartam mutatni, hogy én képes vagyok rá.

Azt gondolom, a legjobb, ha saját magukra koncentrálnak, ne kövessék el azokat a hibákat, amiket én elkövettem. Ha ma újra kezdhetném, biztosan magamat előtérbe helyezve, azért küzdenék, hogy én legyek a világon a legjobb a posztomon. Sokkal több van mindenkiben, mint, amit mentálisan el tud magáról képzelni. Ki kell állni magunkért, ez nagyon fontos!

Beszéltük korábban, hogy az utóbbi 9 év klubvébéit nézve, te vagy talán az egyetlen magyar, aki selejtező tornán kvalifikált, azért ez is egy siker, nem?

Számomra hatalmas büszkeség az, hogy egyáltalán itt lehettem, a magyar színeket is képviselve, még ha egy ausztrál csapatban is. Persze gyerekként nem ez volt a konkrét álmom, de ezt dobta a gép. Nagyon örültem neki.

Ha már álmok, említetted, hogy egy volt közülük az, hogy a Veszprém ellen játszhass a klubvilágbajnokságon… Egyáltalán, hogy jött ez a lehetőség?

Amikor már megemésztettem magamban, hogy nem leszek az a játékos, aki szerettem volna, amiért küzdöttem éveken át, befejeztem a pályafutásomat és kapcsolatba kerültem az ausztrál klubbal. Akkoriban volt egy ilyen interjúm, egy sportnapilapban megkérdezték, hogy megharagudtam talán a kézilabdára, hogy tekintek vissza ezekre az évekre? Azt mondtam, hogy a sikereimnek a nagy részét, amit az életben elértem a sportnak köszönhetem. Embert faragott belőlem. De, még van két álmom a sportban, az egyik az, hogy mivel játszottam 4 korosztályos világbajnokságon, 2 Európa-bajnokságon, szerettem volna a klubvébén védeni.

A másik meg az volt, amikor ez a kérdés elhangzott, hogy a Veszprém részt vehessen ezen az eseményen, ami a Bajnokok Ligája megnyerését jelentette volna. Sajnos ez akkor nem sikerült. Most szerencsére szabadkártyával itt tudtak lenni. És a végén klubvilágbajnokként térnek haza.

Ami engem illet szerepeltem egy klubvébén, és mellé nyertünk egy meccset.

Milyen volt számodra ez a torna, szakmailag, emberileg? Hogy érezted magad?

Nagyon sokat kaptam ettől a tornától. Mi, a Sydney Uni egy amatőr csapat vagyunk, minden önköltséges, a szívünkért, a kézilabda iránti szeretetünkért játszunk, mondhatni büszkeségből. Mindenki nagy áldozatot hoz, a szakmai stáb ingyen dolgozik, a torna előtt nem sokkal ismertük meg egymást. Szakmai szempontból úgy tudom értékelni: amiért jöttünk azt elértük. Hozzánk hasonló szinten egy csapat volt, az észak-amerikai bajnok, a California Eagles, őket sikerült megvernünk, egy nagyon jó meccsen. Ott kicsit szomorú voltam, hogy nem lettem a meccs embere, számításaim szerint 17 védésem volt... Utána mondtam is Árpinak, ha kell egy harmadik, beugrós kapus, jövök.

A többi csapattal, reálisan nézve a dolgokat, nem tudtuk felvenni a versenyt, mert ők egész évben együtt készülnek. Úgy gondolom, hogy elértük, amiért jöttünk, aztán majd évről évre jobbak leszünk.

Hogy láttad a Veszprémet ezen a tornán, biztos követted a mérkőzéseket, nem sikerült végül pályára lépned egykori klubod ellen, de, mit gondolsz a teljesítményünkről?

Igazából csak a döntőt tudtam végig követni, mert játszanom, készülnöm kellett. Egy nagyon izgalmas meccs volt, nüanszok döntöttek. Azt gondolom, hogy talán, ami az utóbbi időben nem sikerült, hogy a végjátékokat hozzuk, most ez akár egy áttörést is okozhat és ráléphetünk a győztes döntők, győztes végjátékok útjára.

Mit gondolsz, hova tart a Veszprém, mit hozhat ez a szezon?

Bízom benne, hogy a világ legszebb klubja eléri azt a világ legjobb szurkolóival, amire mindig is vágyott, hogy a magasba emelhesse a Bl-trófeát. Kiváló szakmai munka folyik itt, nagyon jó játékosaink vannak. Remélem az a plusz, ami az utóbbi időben nem a mi oldalunkra állt, az most arra az oldalra fog állni, ahol a világon a legjobban szeretik a kézilabdát.

SZIJÁRTÓ GÁBOR JEGYZET

#RedUnited #HandballCity #StrongerTogether

MEGOSZTÁS